Suhanj!6 éjszakai hatórás futás, 2014. augusztus 10., Szigetmonostor
Életem első hatórás futása, ami egy szülinapi 4 x 10 = 40 km-es futásnak indult.
"Ezeket a sorokat a vasárnap hajnali versenyt követő kedden reggel vetem a monitorra, de még mindig nem tértem teljesen napirendre az események felett... Lehet, hogy nem is fogok, mert azóta ezerrel zajlanak körülöttem az események, érnek az élmények, megjártuk Pozsonyt, most Bécsben vagyunk, ténylegesen elmúltam 40 éves.... :-))
Tehát, volt egy terv, ami a futók között megszokott: a 40. születésnapomon 40 kilométert futok. Mivel az egész év során mindössze kétszer futottam 20 km-t, viszont sok-sok "rövidet" (8-12 km) gyűjtöttem össze, túl vagyok egy UB-n, meg egy hatórás pároson, ahol 22, ill. 6 óra alatt 42 ill. 30 km-t futottam részletekben gond nélkül, úgy terveztem, hogy ha augusztus 11-én, az ominózus napon négyszer kimegyek 10 km-re, az sima ügy lesz.
Aztán alakult a nyár programja (szabadságok, utazások), és kiderült, hogy ha mereven ragaszkodom a 11-i futáshoz, akkor csak három napot tudok a gyerekeimmel nyaralással tölteni, így újratervezés következett, beneveztem a Suhanj!6 éjszakai futásra, ami augusztus 10-én 0 órakor rajtolt Szigetmonostoron. Harmadik alkalommal rendezték ezt a versenyt, én az előző kettőn is szerettem volna ott lenni, úgyhogy nagy várakozással és izgalommal tekintettem elé, különösen, amikor megtudtam, hogy az Esztergomi Futóművekből a futótársaim közül is sokan ott lesznek! Zsuzsi, a címvédő 1-es rajtszámmal és Áprily Zoli szintén első bálozóként egyéniben, Réka és GG párosban futott, ezen kívül volt még 3 db háromfős váltó (Anikó-Ágota-Dia; Anna-Márti-Zsuzsi; Gerdy-Szeri-Kecskés Laci), plusz Bálint és Kuti Tomi, a kísérő-vezérszurkolók. :-)
Fejben nagyon készültem, és csináltattam egy egyedi, feliratos pólót is, elöl egy sebességkorlátozó táblával, hátul egy "40 éves vagyok, 40 km-t futok" felirattal, amit a facebook-on is "megreklámoztam". Természetesen tudtam, hogy ezzel több szurkolást fogok begyűjteni, de a fő cél nem ez volt, hanem a saját tudatom megerősítése, hogy "ez van a hátadon, ezt teszed öcsém, ha beledöglesz is!".
Szombaton egész nap pakoltam, vasaltam, rendezgettem, mert miután hazamegyünk csütörtök este, a gyerekek másnap indulnak tovább Monte Negro-ba, így két adagnyi cuccot kellett előkészítenem. Próbáltam aludni is, de csak bóbiskolni sikerült, ettől meg még nyomottabb lettem... Zsuzsival kettesben 9-kor indultunk. Zsuzsi hozta nekem a kempingszékét, mert kértem, hogy a szünetekben, amikor megállok majd pihenni, ugye, kényelmesen le tudjak ülni. :-))) Megérkeztünk, letáboroztunk, felvettük a rajtszámokat, üdvözöltük egymást az ismerősökkel, gyorsan telt az idő. Sajnos, egy dolgot otthon felejtettem: a kompressziós száramat... Ettől kicsit kétségbe estem... :-/ Nem igazán használom, de UB-n és a páros hatóráson is viseltem, és úgy éreztem, hogy jót tett. Próbáltam venni Gál Tibinél, meg a Nike buszban, de nem volt, úgyhogy kompresszió nélkül maradtam, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. :-)
Rajt előtt nem sokkal bepakoltuk a dolgainkat az egyéni futóknak rajtszám szerint felsorakoztatott ládákba, ami elképesztően jó szervezői ötlet ! Én az egész kosaramat behelyeztem, benne néhány gyümölcsös és sima alkoholmentes sör, koffeintabletta, Mg-K stick, müzliszeletek, kávé, Aptonia zselé... (szokás szerint, csak töredéke fogyott el). Indulás előtt még megettem egy Big Corny-t, aztán a szuperhold fényében a Duna partján lévő töltésen kijelölt 2 km-es, oda-vissza pályán megkezdtük a "melót". :-)
Azt terveztem, hogy két órán át biztosan futok, akkor pihenek, aztán meglátjuk... Kényelmes tempóban kezdtem, kellemes hőmérséklet volt, de borzasztó nagy pára. Minden 2. kilométernél ittam valamit, volt hogy 3 pohárral is, inkább vizet, de 4-6 km-enként izót is, illetve eleinte olajbogyót, később pedig a nagy kedvencemet, sós vajas kenyeret paradicsommal, illetve a saját készletből 3 stick, a rajtcsomagban kapott folyékony Mg, meg egy koffeintabletta fogyott. A frissítőpontokon és a fordítóknál nagyon-nagyon kitettek magukért a Suhanj! önkéntesei, nagyon kedvesen, barátságosan, közvetlenül segítették a futókat fáradhatatlanul a 6. óra végéig. Nem szeretnék kiemelni senkit, mert engem sokan megismertek a 2014/km/év csoportból, meg Rita barátai közül, akiknek egy részét csak utólag a helyszínen, vagy a facebookról, vagy még utólag sem sikerült névvel beazonosítani, de ezúton is köszönöm szépen a sok-sok-sok kedves szót és köszöntést, amit kaptam! Fantasztikus élmény volt!
Az idő meglepően gyorsan telt. Eleinte nagyjából negyed óránként érkeztem a célkapunál felállított órához, egyenletesen haladtam, aztán később picit lassultam, pontosabban egyre hosszabb időket töltöttem a frissítőállomáson, de nem fájt semmim, nem fáradtam el, nem voltam álmos, és egyáltalán nem akartam megállni. A frissítéseken kívül nem is sétáltam bele. Hihetetlen volt ezt megélni, emlékezve arra, hogy az utóbbi hetekben mennyire tudtam szenvedni egy-egy 8-10 km-es futás során is...
Az volt a legmeglepőbb számomra, és érdekes módon több, engem kívülről szemlélő ismerős is azt emelte ki, hogy mennyire keményen, céltudatosan, egyenletesen törtettem a cél felé. Aggyal, ép ésszel, racionális értelemmel most sem tudom ezt felfogni, hogy mi volt ez. A gondolat ereje volt, a jól kitűzött célok belülről jövő hittel és elszántsággal történő megvalósítása, a bizonyság arra, hogy BÁRMIT ELÉRHETEK, AMIT CSAK AKAROK....
Amikor elértem a 40-et, már világos volt. A Futóművesek kiabáltak, hogy boldog szültésnapot, jöhet a maraton, meg még egy csomó elismerő szótöredéket hallottam, vigyorogtam, majd utána kicsit bőgtem, vagyis csak így beleszöktek a könnyek a szemembe, amiért megcsináltam, és amiért továbbmegyek. :-)
A következő kör a maraton volt 5:30 körüli idővel, aztán a 44, a kedvenc számom, aztán már csak 10 perc volt hátra a hat órából...
A hivatalos végeredményem 45,7 km lett, de mivel végig a külső íven futottam, a fordítóknál is, amikor 38 km-nél lemerült az órám, már akkor 600 méterrel többet mutatott, mint a hivatalos táv, úgyhogy valójában valószínűleg 46,5 km körül futottam, de 46-nak könyvelem el, mert az olyan szép kerek szám. :-)
Viszont a 46,5 km-t csak 3,5 km választja el az 50-től..... ;-) Meg egyébként is, hatórás futáson részt venni jó.... :-)
A verseny vége után nagy örömködés volt, finom bundáskenyér, tombola, ahol a piros 40-es :-) szelvényemmel nyertem egy reggelit a RUNtottában, eredményhirdetés, ahol Zsuzsi, megvédve bajnoki címét a dobogó tetejére állhatott az elképesztő 70 km-es eredményével, és a két lánycsapat is első ill. második lett. Én a 20 fős mezőnyből a 9. helyen végeztem.
Csodálatos érzés volt reggel 6-kor a felkelő nap fényében fürödni ebben az érzésben, hogy "hatórás futó vagyok", hogy megcsapott az ultrafutás szele, és jól esett.... Tolultak az agyamban az emlékek, hogy hogy csodáltam tavaly Pécsen Ilyés Robit, és két hónapja Tatán Nagy Zolit, hogy rajthoz mertek állni életük első hatórásán. Azt hittem, hogy én erre sosem leszek képes, bár vonzott nagyon. Mások hónapokat készülnek, tervezgetnek egy ilyen verseny előtt, akárcsak én 9 évvel ezelőtt az első maratonom előtt, erre meg én most belekerültem itt véletlenül, mint Pilátus a Credoba....
Az álom álom maradt.
Nem azért, mert nem valósult meg, hanem azért, mert olyan volt az egész, így éjszaka, mint egy álom.
I love running forever!"
