Egyszer, az is már közel nyolc évvel ezelőtt volt, leírtam "futópályafutásom" történetét az első maratonomról készült beszámoló keretében. Ennek rövidített formája meg is jelent akkoriban a Spuri magazinban.
Most így kezdésként idemásolom, aztán majd írok arról is, hogy mi történt azóta...
Az első futólépéstől a MARATON-ig
Visszatekintő napló
A kezdetek
1989. ősz:
15 éves vagyok. Nem érzem jól magam a bőrömben. Fogyni szeretnék, ezért egy este elindulok az iskolai 200 méteres tornapályára futni. Egy kör után szúr az oldalam, hányingerem, és minden bajom van. De elszánt vagyok, és kitartó. Néhány hét múlva már könnyebben megy minden. Könnyebb vagyok én is, és a már kilométerekben mérhető futás is. Nemcsak, hogy könnyen megy, hanem még élvezem is!
A „mindennapi kenyerem” 4 km lett. Sosem szeretnék gyors lenni, csak úgy futni. 26-28 perc alatt sikerül. Futok a pályán, az utcán, a szigeten, a Duna-parton. Kisvárosban ritka csodabogár ám egy futó! Nem ritka, hogy kigúnyolnak, sőt egyszer húgommal még kővel is megdobálnak, mivel a gúnyolásra nem lettünk elég mérgesek.
Néhány hónapig a zánkai gyermeküdülőben tanulok, ahol van 400 méteres atlétikai pálya, és egy erdei tornapálya is. Új távlatok nyílnak előttem a futásban. Időm, mint a tenger, így a napi adagom 6 km-re emelkedik. Azóta gyakran visszatér álmomban, hogy az idilli hangulatú zánkai erdei pályán futok.
Iskolába járok, majd elkezdek dolgozni. Előfordul, hogy hetek telnek el futás nélkül, főleg a téli hónapokban, de aztán újra, meg újra szólít a terep. Akárhány hetet is hagyok ki, a 4 km 10 év alatt már a lábamba ivódott, visszavonhatatlanul, mindig gond nélkül teljesítem.
Benevezek életem első utcai futóversenyére, az Avon női futás 4 km-es távjára. A hangulat magával ragad, gyönyörű idő van, sokáig nézelődünk még a befutó után. Irigykedve nézem a közel másfél óra alatt célba érő „10 km-eseket”: „Hát ezt én is lefutottam volna!!!” Kicsit csalódott vagyok, és új terveket szövögetek...
2000. június
Az Interneten rátalálok a Futóbolondokra. A ma már mindenki által ismert nagy létszámú narancspólós egyesület akkoriban még csak egy kis virtuális társaság volt. Baráti hangulatban irkálunk egymásnak futóélményeinkről, futófelszerelésekről, sérüléseinkről. A többiek eredményei inspirálnak, elkezdek egyre többet, és egyre gyorsabban futni. Van, hogy a nyelvem a térdemig lóg, de megnyomom az utolsó 2 kilométert, csak azért, mert futás közben már elkészült fejemben a másnap beírandó edzésbeszámoló, aminek az a vége, hogy egyéni csúcsot futottam 8 km-en. Szinte minden nagyobb utcai versenyen részt veszek.
Már tudom, hogy babát várok, de ahogy tavaly megfogadtam, ott vagyok az őszi női futás 10 km-es távjának rajtjánál is. Óvatos vagyok, nem versenyzem még magammal sem, de egy órán belül teljesítem a távot.
Novemberben még eljárok futni, 2-3 km-t kocogok, de még tán kocogásnak sem lehet nevezni a tempómat. Aztán korán jön a zimankó, és a hasam is húzódik futás közben, úgyhogy 7 hónapra szögre akasztom a futócipőmet.
Megszületik a kislányom. Nem sokkal ezután megfogadom, hogy októberben ismét ott leszek a női futáson, ahol persze 10 km-t futok.
Ha csak tehetem, eljárok futni, de eleinte 5 percnél tovább sem bírom. Súlyfeleslegem van, kimerült vagyok, meg úgy egyáltalán... Rossz szembesülni azzal, hogy 1 év alatt így „leépültem”. Nehéz így elszántnak lenni, de engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladom a céljaimat, úgyhogy gyötröm magam tovább.
Hát persze, hogy ott vagyok a rajtnál. Nem edzettem eleget, majd’ meghalok, de 1 óra 6 perc alatt azért csak lefutom!
Megvesszük a futóbabakocsit, hurrá! Most már semmi nem állíthat meg! Vagy mégis?? Hát igen, néhány hét múlva kiderül, hogy újra várandós vagyok. Kicsit összeomlok, aztán hamar megbékélek a helyzettel.
A terhességem 26. hetéig heti 1-2 alkalommal „futok” 1-2 km-t. Már ha futás ez egyáltalán, hogy egyik gyerek a babakocsiban, a másik a hasamban.
Megszületik a kisfiam.
Nagyon nehéz alkalmat találni a futásra a két pici mellett. De az is előfordul, hogy olyan fáradt vagyok, hogy hiába van segítség és jó idő, nincs kedvem elindulni. Gyakran futás közben sem tudom elengedni magam, tele feszültséggel pedig nagyon nehéz futni. Hiányoznak a korábbi futóélményeim.
Ebben az évben kihagyom a hagyományos őszi női futást is.
A Minicitta életem első olyan versenye, ahol babakocsival, illetve a lányommal veszek részt. Elég nagy feltűnést keltünk, és nagyon kedvesen bíztatnak az emberek. Jól esik, jót tesz az önbizalmamnak.
Nagyon szegényes futószezon. Őrülten hiányzik a futás.
Egy picit javul a helyzet, nőnek a gyerekeim. Amikor csak tehetem, futok.
Életem első félmaratonja. Célom csak a teljesítés, a végeredmény 2:25:49, végig jó hangulatban.
2004. szeptember
Régi tervem válik valóra, kezdeményezésemre megalakul Esztergomban egy amatőr futóklub, ahol nagyszerű emberekkel ismerkedem meg. Együtt futunk hetente 3-4 alkalommal. Jó, hogy van konkrét időpont és hely, ahol ott kell lennem, mert várnak rám. Így könnyebb megszervezni a gyerekvigyázást is. (Ebből lett aztán az Esztergomi Futóművek Amatőr Sportegyesület, a Dunaparti Futópartik versenysorozat szervezője. :-) )
2004. október
A Maratonon Ekiden-csapattal indulunk. Megfogadom, hogy jövőre egyedül. Én. A Maratont.
Nagyon jól összekovácsolódik a csapatunk. Versenyek során veszünk részt, és futunk, futunk, futunk... 120 km körül van a havi adagom. Sosem hittem volna!
Majdnem minden versenyen ott vagyunk a klub tagjaival. Egyre többet gondolok a Maratonra. Néha elbizonytalanodom, de legbelül tudom, hogy úgyis elindulok. Elkezdődik az igazi felkészülés. Eközben a családi hátterem nem éppen ideális. Gyakran elcsodálkozom, hogy egyáltalán képes vagyok futni, ugyanakkor tudom, hogy éppen a futás az, ami átsegít a nehézségeken. Edzéstervem nincs. Fejben van azért egy koncepcióm, amit a tapasztalt futótársak tanácsai folyamatosan formálnak. Résztávos és egyéb „szenvedős” edzéseket nem csinálok, mert élvezni szeretném a futást. Az utolsó 2-3 hónapban a Monspart-féle edzésterv heti kilométer-adagjait szigorúan betartom, edzéseken már meg sem tudnék állni 10 km alatt...
Május elején és június végén futok egy-egy félmaratont, eredményem mindig 1 perccel jobb, mint az előző. Augusztus elejétől elkezdek hetente 1-2 alkalommal 18-20 km-t futni, egy szabad péntek délután pedig hirtelen ötlettől vezérelve 28 km-t nyomok le egyedül. Ennek eredményeképp augusztusban rekordmennyiségű, 211 lefutott km-t könyvelhetek be az edzésnaplómba.
2005. október 2.
Első maratonom: 4:36:56, mindmáig a legjobb időm, jó hangulatban, holtpont nélkül teljesített 42 195 méter FUTÁS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése