Első "igazi" futócipőmre 2000. július 11-én tettem szert (most kerestem vissza az Index Futóbolondok fórumában, ahová akkoriban Monkey néven írogattam sokat). A tapasztaltabb futótársak a Saucony márkát javasolták, nemcsak azért, mert jó a cipő, hanem mert akkoriban még nem voltak "futóboltok", a legtöbb helyen "átlagos" eladók "átlagos" tudására támaszkodhatott egy futó (igaz, ennyiféle modell sem volt...), a Sauconyban pedig Fülöp Tóni és csapata a bolt teljes kínálatát felpróbáltatta a delikvensekkel, nem sajnáltak sem időt, sem energiát arra, hogy kikérdezzék a futót, és megtalálják a számára legmegfelelőbb cipőt.
Akkoriban, hogy finoman fogalmazzak, igen árérzékeny voltam a futócipők tekintetében, magyarul a 20 ezer forint körüli összeg kiadását e célra konkrétan eretnekségnek tartottam. Huszonévesen, kevés fizetéssel, egy csehszlovák tépőzáras sportcipő, és egy mások által futócipőnek mondott (mű)bőr Diadora cipő elkoptatása után talán bocsánatos ez a "bűn", hogy végül egy alap, de közkedvelt sarokcsillapításos modell, a 12.990,- Ft-ba kerülő Grid Aura mellett döntöttem. Sajnos nincs róla képem és a neten sem lelhető már fel ez a példány, amit nagyon sajnálok, de emlékét szívemben őrzöm. Mivel 2000. végétől 2003-ig gyermekáldás-projektek miatt nem sokat futottam, sokáig használtam, majd még több ideig őrizgettem ezt a cipőt, nem volt szívem kidobni, de aztán egy keményebb selejtezés alkalmával nem könyörültem meg rajta. :-( Akkoriban még ez volt a Saucony logója:
Ezt követően volt egy Adidas cipőm, majd következett a másik korszakalkotó szerzemény, egy Nike Air Pegasus, aminek beszerzési körülményeire nem is emlékszem, talán a Spuri boltban vettem, de ebben sem vagyok biztos. Ezt azért szerettem, mert ebben futottam életem első maratonját. Kényelmes volt és strapabíró. Miután kiszolgálta a neki szabott időt és kilométert, szintén sokáig őrizgettem, aztán a lányom belenőtt, így iskolai tornacipőként reinkarnálódott.
2006-ban a Saucony sportnagyköveti pályázatot hirdetett. Olyan embereket kerestek, akik példamutató sportéletet élnek, különféle közösségeket vezetnek, tartanak össze és hirdetik a sport, ezen belül kicsit kiemeltebben a futás fontosságát, és természetesen ismerik és szeretik a Saucony márkát. Mivel akkorra már az Esztergomi Futóművek egy 20-25 fős aktív, vidám csapat lett, megírtam ennek történetét, és beküldtem. Legnagyobb meglepetésemre néhány hét múlva hívott Fülöp Antal, és közölte, hogy "kiválasztott" lettem. Nagyon boldog voltam. Nagykövetségem két-három éve alatt rengeteg kiváló embert, igazi példaképet ismertem meg, híreseket és hétköznapi hősöket egyaránt, és sok lélekemelő dolog részese lehettem. Ettől kezdve nyilván még szorosabb szálakkal kötődtem a Sauconyhoz, és az elkövetkező éveimet egészen a mai napig ez a márka határozza meg - bár őszintén bevallom, hogy voltak "félrelépéseim", de azokat egy kivételtől eltekintve mind megbántam. :-)
Volt egy Grid Jazz 9-em, ami annyira nagyon nem volt nekem testhezálló, viszont a Jazz 10-et nagyon szerettem.
 |
| Saucony Pro Grid Jazz 9 |
 |
| Saucony Pro Grid Jazz 10 |
Aztán volt még egy nagy kedvencem, a Trigon 3 Ride, amelynek élményétől gyakorlatilag Ride-függő lettem, noha közben tékozló fiúként egy Asics 2160-at és - már a Ride 2 idejében - egy Nike Lunarglide 3+-t is használtam, előbbit nagy, míg utóbbit igen csekély megelégedésemre.
 |
| Saucony Trigon 3 Ride |
Az Asics-ről mindig csupa jót hallottam, de sosem próbáltam ki. Tavaly januárban Zoli rábeszélt. A Decathlonban jó áron lehetett kapni, beleléptem, elvarázsolt a puhasága, és rengeteg jó futóélményt adott, köztük egy Róma Maratont, de sajnos alig több mint fél év alatt tteljesen tönkrement, kilyukadt az orra, és a csillapítása is romlott, így az ezer kilométert is nagyon szűken bírta.
 |
| Asics GT-2160 (2012) |
Ezek után augusztusban, a születésnapomon ajándékvásárlási céllal naná, hogy a Saucony boltot kerestük fel ismét, és ott a Trigon iránti szerelemre hivatkozva kaptam meg a Ride 2-t és a Ride 4-et, melyek közül a 2-t választottam és használtam egészen mostanáig.
 |
| Saucony ProGrid Ride 2 (2012-13) |
A Ride 2 nagyon jól és nagyon sokáig bírta, közel egy évig szinte minden alkalommal benne futottam, kb. 1500 km-t. (Közben volt a Lunarglide-os kitérő.) Az utóbbi időkben viszont fájni kezdett mindenem, és kis időnek el kellett telnie, míg rájöttem, hogy nemcsak a túlsúly, meg a öregedés a baj, hanem a cipőm is elhasználódhatott már. Múlt héten szerdán, megcélozva a Saucony bolt hosszított nyitvatartását a fiammal, Valérral felkerekedtünk, aminek eredményeként életemben először két pár új futócipővel lettem gazdagabb.
Az egyik egy Ride 5-ös, ami nevével ellentétben elég sokban különbözik a Ride 2-től, hiszen a Saucony újabb modelljeinél 12 mm-ről 8 mm-re csökkentették a sarok és az elülső rész közötti különbséget, így - azt írják - "ütközés során úgy pozícionálja a lábat, hogy nagyobb mozgásteret ad a kétfejű lábikraizom, gázlóizom és Achilles-ín területnek, ezáltal erőteljesebb futólépést tesz lehetővé. Ezen felül a cipő alacsonyabb differenciálja megkönnyíti a futó számára a középső talp talajra érkezését, amely kisebb ütközést eredményez." A cipőben csak úgy állni is kényelmes volt, tök jó "lúdtalpbetétszerű" a belső kiképzése, viszont az amúgy is fájós achillesem az első 9 km-es tesztfutás után még jobban fájt. Tóni azt mondta, hogy az első futások során fájhat ez-az a más jellegű terhelés miatt, hát bizakodom, hogy ez csak az az érzés.
 |
| Saucony ProGrid Ride 5 (2013) |
A másik cipő egy Cohesion 5 terepfutócipő, amilyenre, mármint kifejezetten terepre való futólábbelire nagyon régóta vágytam. Ezt a cipőt a többet tudó Excursion TR 4 ellenében választottam, mert valahogy jobban fogta a lábamat. A makacs achilles-fájás miatt sajnos csak a biciklisút melletti földúton tudtam eddig kipróbálni, de már alig várom, hogy igazi hegyen-völgyön is felavathassam.
 |
| Saucony Grid Cohesion TR 5 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése